Szerzők: Sándor Jenő - Szenes Andor
Dalszöveg
Élt a Maros partján valahol egy aranyhajú lány,
Minden tavasz estén kiszökött a házuk kapuján.
Csókos, piros ajkán ragyogott a napsugár,
Remegve várja, jön-e a párja, egy vidám, tüzes huszár.

Nem lehet azt parancsolni senkinek,
Azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg lesz egy magyar nóta,
Felejteni parancsszóra nem lehet.

Nem lehet azt parancsolni senkinek,
Azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg lesz egy magyar nóta,
Felejteni parancsszóra nem lehet.

Lent a Maros partján árva lett egy aranyhajú lány.
Csend van dalos ajkán, és az arca igen halovány.
Kint már virág sincsen, a régi kert csupa gyom,
Kinéz a rétre, s a kis szívébe' valami fáj még nagyon...

Nem lehet azt parancsolni senkinek,
Azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg lesz egy magyar nóta,
Felejteni parancsszóra nem lehet.

Nem lehet azt parancsolni senkinek,
Azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg lesz egy magyar nóta,

свернуть