A folyóparton ücsörgő és gondolataiba merülő költő ebben a versben is gyermekkora keserédes nosztalgiájába réved vissza, miközben a vers a származás és születés kapcsán rejtélyes, misztikus gondolati íven mozog. A magyarság gazdag, de viharos történelmi háttere az itt élő népek kulturális örökségét és a megbékélés kötelességét örökíti ránk. József Attila monumentális verse időtálló, a költővel együtt nézhetjük, hogy úszik el a dinnyehéj a kavargó Duna vizén. Lutter Imre adja elő a verset!

Iratkozz fel még több versért: [ Ссылка ]

"A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna."

#lutterimre #versek #adunánál #józsefattila #versmindegykinek

свернуть