Juhász Gyula, a soha be nem teljesülő szerelem megtestesítője úgy tudott írni a földi érzésről, mint aki minden nő titkolt érzéseinek birtokában van. Mondhatnánk, ha szerelem, nincs kérdés. És mégis van, ezernyi... Lutter Imre adja elő a verset.

Iratkozz fel még több versért: [ Ссылка ]

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

свернуть