Nélküle nem lehetsz tiszta, szép,
Mint a mosolygó, játszó gyermek,
Hisz azt érzed, sötét még a kép,
S lassan vánszorognak a percek.
Bár siettetnéd a változást,
Mikor tükörben nézed arcod,
Kérlek, hogy magadnak megbocsásd,
Ha fáradt szemed megpillantod.
Erőd végéhez ért? Fáj minden?
Ne add fel a küzdelmes harcot!
Mert ott áll melletted az Isten,
S kezedbe adja a kardot.
Megújulva vársz, mint a virág,
Amikor az esőt áhítja,
Szállnak fel az égbe az imák,
Rálépsz az aranyló fahídra.
Megpillantod a fényt és remélsz,
Nem hullatsz keserves könnyeket,
Az öreg Nap is neked zenél,
Gyémántra cseréli csöndedet.
A Bibliából a Zsoltárok könyvének 51. fejezetéből a 12. vers
„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.”
---
Mahler-Fürj Katalin: Megújulva - (megzenésített vers)
