Karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékezünk. „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek!”⭐️ Nem hosszabb, mint egy espresso.
Ha tetszett a videó, kövess minket az alábbi platformokon:
▲ YouTubeon ➡️[ Ссылка ]
▲ Facebookon ➡️ [ Ссылка ]
▲ Instagram ➡️ [ Ссылка ]
▲ TikTok ➡️ [ Ссылка ]
▲ Twitter ➡️ [ Ссылка ]
▲ Honlapunkon ➡️ [ Ссылка ]
Iratkozz fel hírlevelünkre extra tartalmakért, hogy elsőként érhesd el az Axióma Plusz beszélgetéseket ➡️ [ Ссылка ]
Ha értékesnek tartod a munkánk, akkor itt támogathatsz minket:
[ Ссылка ]
For our videos available in English click here: [ Ссылка ]
Szöveg:
Tudod, hogy mit ünneplünk Karácsonykor?
Egy olyan személy születését, aki istállóban jön a világra. Még gyermek, amikor az életére törnek és a családjának külföldre kell menekülnie. Hétköznapi életet él, ácsként dolgozik, és az a hír járja róla, hogy mindent jól tesz.
Harmincéves, amikor útnak indul, és tanítani kezd. Nem tör politikai hatalomra, nem akar hadsereget szervezni, sőt még családot sem alapít. Egy kisebb társasággal azonban sok időt tölt.
A megtérésről és Isten országáról beszél minden embernek, gazdagnak és szegénynek egyaránt: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” - hirdeti, és bár nem ígér evilági gyönyöröket, mégis elkötelezett követőkre talál, akiket imádkozni tanít.
Sokan azt mesélik, hogy egy mennyegzőn borrá változtatja a vizet, és azt, hogy ahol megjelenik, a vakok látnak, a sánták járnak, a holtak pedig életre kelnek. Mások állítják, hogy csodásan kenyeret szaporított, és képes lecsendesíteni egy tomboló vihart.
Kijelenti magáról, hogy ő Isten Fia. Az út, az igazság és az élet. Egy személy, aki
elveszi a világ bűneit, aki összeköti a földet a mennyországgal. Szeretik vagy gyűlölik ezért, de senki sem marad közömbös, ha egyszer megpihen rajta tekintete.
Szereti a bűnöst, de elítéli a bűnt. Egyszerre igazságos és kegyelmes. Egyesek azt mondják, hogy hazug, mások, úgy vélik, hogy őrült. Mégis egyre népszerűbb lesz, nagy tömegek előtt beszél, rámutat kora vallási vezetőinek képmutatására, akik tanításáért istenkáromlással vádolják.
Ellenségei elhatározzák, hogy meggyilkolják. Egy tanítványa, akinek korábban alázatosan a lábát mosta, most harminc ezüstért elárulja, egy másik, akinek a Szikla nevet adta, háromszor tagadja meg.
A bírája nem talál benne semmi kivetnivalót, ezért megpróbálja megmenteni a haláltól, de a tömeg nyomására inkább egy köztörvényes gyilkost enged szabadon.
Félholtra verik, töviskoronát tesznek a fejére, folyamatosan gyalázzák és köpködik.
Neki kell hordoznia az eszközt, ami a halálát okozza. A kereszt súlya alatt háromszor összeroskad, csak egy férfi segít neki, ő is kényszer hatására. Végül, két rabló között feszítik meg, keresztje tövében csak az édesanyját és a legfiatalabb tanítványát találjuk.
Kivégzői még a köpenyére is sorsot vetnek.
Apostolai halála után azt állították, hogy harmadnapra föltámadott. Hitükért a legtöbben vállalták mesterük sorsát.
Ezek Jézus Krisztus életének földi tényei. Fiatalon, ártatlanul kínhalált halni, nem tűnik a legsikeresebb életpályának.
Ha azonban valóban kudarc lett volna az élete, akkor hogy lehet, hogy ma szinte mindenki ismeri a nevét? Hogy lehet, hogy a naptárunkat az ő születésétől számítjuk? Hogy lehet, hogy az örömhír, amit hirdetett, elterjedt egész Európában, Amerikában, és Afrika déli féltekén is?
Hogyan tudott egy ilyen élet tudósokat inspirálni arra, hogy felfedezzék a természet törvényeit? Szerzeteseket, hogy megalapítsák az első egyetemeket, kórházakat és a szociális ellátó rendszereket? Mi sarkallhatta a festőket, építészeket és írókat arra, hogy róla mintázzák remekműveiket?
Akárhogy is nézzük a világ összes hadserege, amely valaha menetelt, az összes flottája, amely valaha vitorlát bontott, az összes parlamentje, amely valaha ülésezett, együttesen nem gyakorolt olyan erőteljes hatást az emberiség történetére, mint ez az egyszerű élet.
Karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékezünk. „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek!”
