(Presser Gábor - Sztevanovity Dusán - 1997 / 1997 CD) - Jó így
Jó így, hogy újra itt vagyunk
Jó így, hogy kicsit hallgatunk
Jó így, ha néha-néha lobban még a láng
Ha gyertya ég, ha azt hisszük, hogy

Jó így, hogy így se mindig jó
Jó így, hogy a gondra is van szó
Jó így, mikor néha-néha rosszat álmodunk
De reggel mégis tovább indulunk

Jó így, ha eső hull vagy hó
Jó így, hogy az idő változó
Jó így, hogy nevetni, meg sírni is tudunk
És még mindig emberből vagyunk

(Presser Gábor - Sztevanovity Dusán - 1996 / Kis történetek) - Olyan édes vagy nekem
Én már annyi mérget nyeltem, aztán mégis itt vagyok,
túl a gyógyszereken s ellenszereken,
és ha kínálgatnak egyre többször hátat fordítok,
olyan édes vagy nekem.

És ha éretlen gyümölcsből óh, már kaptam jó sokat,
ha savanyúan érkezem,
s végre kéne már az életből egy másik változat,
olyan édes vagy nekem.

A túlvilág majd összeadja minden bűnömet,
s az ördög a vállamon bőg,
ő tudja, hogy csak rám emelted macskazöld szemed,
s minden eldőlt.

Néha hízelegve lépre csalnak cukros nénikék,
és én nagy kanállal megveszem,
az csak arra jó, hogy megmutassa, mennyit vesztenék,
olyan édes vagy nekem.

S a papírtrombiták, a harsogó világ,
engem nem érdekel,
egy sóhaj többet ér, s szívemig beér
s nekem végem!
Senki sem érti, mindenki nézi,
mindenki nézi,
mi van velem?
Olyan édes vagy nekem.

Ha elment, aki okos
és megcsalt, aki szép
s csak én vagyok ellenem,
kis mentőcsónak győzi le a
bánat tengerét:
Olyan édes vagy nekem.

Ha ábrándosan nézel, mint a némafilmeken,
ha elpirulsz, vagy nem,
könnyű kókusz illat libben át a durva életen:
Olyan édes vagy nekem.

És égek majd a tűzben, s a szívem lángra kap,
s egy percig még emlékezem,
és elém gömbölyödöl, mint a habverőn a hab,
s jó, hogy éltem.

Senki sem érti, mindenki nézi,
mi van velem?
Olyan édes vagy nekem!

свернуть