Nehéz vándorút az élet, vándor a sok árva lélek,
Szomjazva a boldogságot, járjuk ezt a bús világot!
Utunk végén, alkonytájban, árva a szív egymagában,
Körötte a tűnő nyárban, könnycseppek az út porában!

Boldogságra vágytam én is, boldogtalan lettem én is,
Mindhiába hittem benned, szívem néked mégsem kellett!
Lázas álmok, vágyak, tervek, tenélküled mivé lettek,
Télbe hajló, őszi tájban könnycseppek az út porában!

Egyszer minden útnak vége, elfogy majd a könny is végre,
És ha volt is jóban részem, szétfoszlik a messzeségben!
Emlékekkel bús szívemben eltűnök a végtelenben,
Nem marad más énutánam, könnycseppek az út porában!

свернуть