Ha szétnézek magam körül,
Azt látom az élet gyorsan elröpül.
Sok a bizonytalan, ki kétségek közt él,
Nem tudja mit hoz a holnap, de remél.

Háborúk, veszélyek, lét bizonytalanságok,
Járványok, szárazság, emberi csalások.
A szeretet kihűl, helyére hazugság ül.
S a feszültség, szorongás egyre csak gyül.

Az emberi válasz függőségbe vezet,
S barát baráttal nem fog már kezet.
A gyermek is retteg, lesz e hol felnőjön
Vagy a híreket hallva a kardjába dőljön.

Nem tudom, hogy mondjam el, hogy mi a megoldás?
Nem tudom, megérted-e, hogy Isten számít semmi más?
Nem tudom érzed-e a szeretet himnuszát?
Nem tudom vágyod-e az örök hazát?

Mint a sivatagban a hűs forrás,
Olyan lenne e Földnek az Isteni tanács.
De tudom, nem vagyok jó tolmács,
Csak keresd hát Istent te drága kortárs.

Vele megtapasztalhatod a lelki békességet,
Vele a szíved végre felüdülhet,
Vele megtörténhet a változás, melytől féltél,
Vele beteljesül a nyugalom, mit reméltél.

Mondhat sok szakember rengeteg tanácsot.
De Isten legyen a barátod, családod, válaszod.

свернуть