Petőfi Sándor - Az Alföld. (Elmondja - Bessenyei Ferenc).Petőfinél jelképpé válik az Alföld, nemcsak szép magyar tájjá, hanem az ismerős, a betekinthető természeti környezetté: az élet otthonává, s mert semmi sem korlátozza a tekintetet, egyszersmind a szabadság jelképévé is. A fotók a Hortobágyon készültek.Vers: Petőfi Sándor - Az Alföld. (Elmondja - Bessenyei Ferenc). / My videos are not commercial, just for entertainment purposes. Video may contain copyrighted material. All trademarks and copyrights remain the property of their owners. No profit channel! / A videót szerkesztette: Galambosferi. Select the optimal resolution HD1080p. Thank you all for viewing and comments!

Mit nekem te zordon KárpátoknakFenyvesekkel vadregényes tája!Tán csodállak, ámde nem szeretlek,S képzetem hegyvölgyedet nem járja.Lenn az alföld tengersík vidékinOtt vagyok honn, ott az én világom;Börtönéből szabadult sas lelkem,Ha a rónák végtelenjét látom.Felröpűlök ekkor gondolatbanTúl a földön felhők közelébe,S mosolyogva néz rám a DunátólA Tiszáig nyúló róna képe.Délibábos ég alatt kolompolKis-Kunságnak száz kövér gulyája;Deleléskor hosszú gémű kútnálSzéles vályú kettős ága várja.Méneseknek nyargaló futásaZúg a szélben, körmeik dobognak,S a csikósok kurjantása hallikS pattogása hangos ostoroknak.A tanyáknál szellők lágy ölébenRingatózik a kalászos búza,S a smaragdnak eleven színévelA környéket vígan koszorúzza.Idejárnak szomszéd nádasokbólA vadludak esti szürkületben,És ijedve kelnek légi útra,Hogyha a nád a széltől meglebben.A tanyákon túl a puszta mélyénÁll magányos, dőlt kéményű csárda;Látogatják a szomjas betyárok,Kecskemétre menvén a vásárra.A csárdánál törpe nyárfaerdőSárgul a királydinnyés homokban;Odafészkel a visító vércse,Gyermekektől nem háborgatottan.Ott tenyészik a bús árvalyányhajS kék virága a szamárkenyérnek;Hűs tövéhez déli nap hevébenMegpihenni tarka gyíkok térnek.Messze, hol az ég a földet éri,A homályból kék gyümölcsfák ormaNéz, s megettök, mint halvány ködoszlop,Egy-egy város templomának tornya. –Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.Itt borúljon rám a szemfödél, ittDomborodjék a sir is fölöttem.(Pest, 1844. július.)

свернуть