A magyar nemzeti büszkeségről sokan azt gondolják, hogy befele forduló, magát valamivel, például Nyugat-Európával szemben meghatározó identitáselem. Lehet, hogy van ilyen is, a FolkEmbassy mindenesetre arra igyekszik fölhívni a figyelmet, hogy még az olyan, sajátosan magyar csodák is ezer szálon kötődnek az összeurópai műveltségünkhöz, mint a népzenénk, néptáncunk. Ilyen módon azt is hitelesíteni szeretnénk, hogy a „Nemzetek Európája” felfogás nem üres szlogen, hanem évszázadokon át érlelt, organikus Európa-felfogás. A magunk eszközeivel mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy bemutassuk: lehetséges úgy megerősíteni az
európai közösséget, hogy ki-ki a saját hazájára, kultúrájára büszke.
Felfedezzük a kapcsolódási pontokat, közös gyökereket, ünnepeljük az Unió mottóját – Egység a sokszínűségben – de nem akarjuk meghaladni a nemzeti kereteket, hiszen jól használva ezek a keretek tudják igazán segíteni Európa ezer varázslatos arcának megtartását.

Az itáliai Il Dolce Stil forradalmasította a szerelmi költészetet a 12–13 században, amennyiben a lírai én belső vívódásait emelte ki, sokszor a természettel párhuzamba állítva. A reneszánsz évszázadokkal később virágzott Erdélyben, de különböző történelmi okokból kifolyólag egy-egy
vívmánya egészen a 20. századig a mindennapokban is élt, él a mai napig.
Most egy Compiuta Donzella, egy itáliai költőnő szonettjét hallhatják, amit egy széki lassú követ, majd egy itáliai gallarde tánc Ferrárából, kalotaszegi legényes,

közreműködik a FolkEmbassy és a Musica Profana
összeállította: Rosonczy-Kovács Mihály és Andrejszki Judit

A koncertklipet a Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla Kollégiuma támogatta

свернуть