1.Vándorutam roskadozva járom,
Lelkemen borong a fájdalom.
Éjszakán is elkerül az álom,
Akkor is a szívem fájlalom.
Lásd Uram, hogy bűnöm, mint a tenger!
Néha majdnem összeroskadok!
Nézd előtted áll egy bűnös ember,
Szánj meg ó, mert méltó nem vagyok!

2.Ködbe tűnt a szívem tarka rétje,
Bánatom az égig tornyosul.
Zord magányom kínzó éjsötétje,
Szívet tépő módon rám borul.
Lásd Uram, hogy...

3.Golgotán hullt értem is a véred,
Értem hordtál töviskoronát.
Véred által nyertem el kegyelmed,
Megfizetted bűneim díját.
Láttad azt, hogy bűnöm, mint a tenger,
Nálad-nélkül összeroskadok!
Kegyelmedbe elmerül a lelkem,
Téged dicsér már az életem.

4.Éjszakán már nem kerül az álom,
Minden gondom Néked átadom.
Vándorutam most már veled járom,
Tudom készen vár az otthonom.
Ó, Uram, már várom azt a percet,
Hívásodra mikor mehetek,
Vársz reám a boldogok honába
Ott veled örökké élhetek.

свернуть