százados ábel - hullámok a nyárban
Fadarabokból koromig
Gyík, sellők, meg krokodil
Víz alatt pirosba korallik
A madarak pislognak
A légy szeme pirosba
A légy háta zöldbe
Bújt még régen bele
Cseperegnek, fodros
Csöpögnek a kenuról
Csepegnek a dolgok
Úsznak haza, gondolatok
Sűrű esőben a teraszon
Legyünk balatonon
Legyünk tekergőbe
Legyünk nagyon nagyok
Kardozásoktól hangos
Azoktól hangos és álmos
A tegnap meleg, ma hideg város
Utca, nádfal, síkok, pocsolya
Fondorlat, bogárnép és csókolnék
Ma egy másik lányt ha lehetne kérni
Kéket szőkét nagymellűt vagy picit
Lusta hajók téblábolnak
A duna vizén, az selypít
A fák tövében agyagból épít
Kertet a békának az uncsitesó
És kagylókat nyit a morfondírozó
Házat építő, még mindig unokatesó
És adjon ilyet a nap, a fény, a zöld légy
Meg az étel, meg akármi
Legyen valami
Kaktuszba teszem a lábam bele
Hogy álmom legyen álom helyett
A hidak alatti részben a sünök ellen
Leszek, de te oda már ne gyere
Pocsolyákban az utcában
Ott a híres nádfal mellett balra a tájban
Keresd a kis házat, a fehéret
Sarka kékes, teraszán élek
És lelakta már sokszor sokminden
De húszévente egy csere az menjen
A porból merítek ásót és agyam
Kapcsolja össze a sokat, a nagyot
Az egyet az örököst
A lelket, azt a hegyest
Kefírt szoktunk kiflivel
Parizer, paprika, utána rágó
Szőlő, szezámmagos zsemle
Bár én a banános műzlit szeretem
De legyen ez csak akármi
Maradjon annak
Legyen te, a kék szemeddel
Legyen sarok, legyen légykoszorú
Ahol a fény a fák lombján átszabadul
Ahol a kos fut este és ül reggel
Ahol a teraszon kávéval ébredsz
A lelkedbe látok, látom nagyon szépen
Káros állatok erre nem utaznak
Tetemet a parton legyek aprítanak
Ahol ketten fekszünk a tetőn
Városnézés közben
Maradjon annak a mai
A holnapi, meg az azutáni
Napom, melyek hullámok a
Nyárban
.
