Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket - Szabó Miklós énekel

Kálmán Imre - Harsányi Zsolt: Marica grófnő c. operettjéből.

Ha a nap lement s a zaj elpihent,
Be sokat jelent ez a méla csend,
Tovatűnt, vidám napok álma hív,
Dobogón hazavágyik a szív.
Ha a holdvilág iszogatni lát,
Oda intek én, ugye vén legény
Neked oly kicsiség az egész,
Ha akarsz, Budapest felé mész.

Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket,
Ha arra jársz,
Mondd meg, hogy nem tudom feledni őket,
Ha arra jársz,
Nézz le a Lánchídról a vén Dunára,
Ha arra jársz,
Mondd meg, hogy elfogja lelkemet-testemet
A vágyó, néma láz...
Öleld meg Pestet, az én drága Pestemet
Szívedből ha arra jársz.


Ez a drága zöld, buja, ősi föld,
ez a vérező tanya, rét, mező.
ez a bús vidék csak ez érti még,
hogy a vágy hogy emészt, hogyan ég.
Hogyha jársz a vén Duna-part felett
mondd el azt, hogy én sokat szenvedek,
hogy a számkivetés szigetén
örökké hazagondolok én.


Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket stb.

свернуть