331. A nagy király jön: Hozsánna!

1. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! Zeng e kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat
szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára. Áldott aki jött az Úrnak nevébe’, Általa
léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott az Isten a magasságban!
2. Ó, szentegyház, hívek boldog országa! Mily édes ez a Jézus királysága! Szelíd, szegény ez és alázatos, De nagyhatalmú és csodálatos. Igaz ez és a bűnből szabadító, A
bűnt, halált és népeket hódító; Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi örökségét.
3. Jézus király és magát annak vallja, De hogy királlyá tegyék nem javalja; Sőt, noha Isten, Sion királya: Lett az időben szolgák szolgája. Jön szamárháton alázatossággal, Aki
pedig bír az egész világgal; Nem jön királyi fényes bíborban, Nem fegyverekkel zörgő
táborban.

464. ének

1. “Jöjj, királyom, Jézusom,
Szívem, íme, megnyitom,
A gonosztól óvj te meg,
Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt,
Mosd le rólam, ami folt;
Élet útját megmutasd,
Én meg nem találom azt.

3. Gógyítsd meg sok nyavalyám,
Enyhíts szívem bánatán;
Kétség, gond ha gyötrenek,
Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom,
Míveld, édes Jézusom:
Hit, remény és szeretet
Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod,
Adj hozzá alázatot:
Hordjam olyan csendesen,
Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc
S megpihentetni akarsz:
Megragadom jobbodat,
S mennyországod béfogad.”

свернуть