150 éve született, és 100 éve halt meg Tömörkény István. A kitűnő szegedi íróra ma konferencián emlékeztek a Szegedi Akadémiai Bizottság Székházában. A szimpózium különlegessége volt, hogy mire az előadások elhangzottak – szerkesztett változatuk már meg is jelent az emlékkötetben.
Az előadások sokféle szempontból láttatták Tömörkény világát, és azt a világot, amelyben élt és alkotott. Fölidézték az újságírót, a könyvtárost, egy másik előadó azt elemezte, milyen szerepet játszanak ma novellái a középiskolai tehetséggondozásban. Marton Árpád a korabeli Szegedet idézte föl Tömörkény és kortársai, Juhász Gyula és Móra Ferenc írásaiból, s az árvíz előtti Szeged fotográfiáival.
MARTON ÁRPÁD, író, újságíró:
„Ő mindent nyelvvé tesz. Valaki attól nagy író – és nekem van egy olyan eretnek gondolatom, hogy ő az egyik legnagyobb magyar író – éppen azáltal, hogy egészen apró dolgokról ír. Tehát ahogy ő egy Sebőkhögyi tanya éjszakai neszezését le tudja írni, az fölér az isteni színjátékkal. Elképesztő nüanszok történnek benne. Ahogy ott a jegenyék között, meg a csillagok sziporkázásában a kozmosz annyira benne van, hogy tényleg tolsztoji. Nem véletlenül idézte őt Tolsztoj is egy antológiában.”
A szimpóziumot az Areion Egyesület szervezte az író születésének 150. évfordulójára. Egy másik előadás Tömörkény eddig kevésbé kutatott vásárhelyi korszakát elemezte.
61 1:23-1:34
„Bár nem sok időt töltött Vásárhelyen a Szegedi Napló tudósítójaként, de nagyon fontos kérdésekben nyilvánult meg, például a Szántó Kovács János-féle perben. Erről is hallhatunk majd előadást.”
Az is kevésbé ismert, hogy többször írt a borról, a homoki borról. Mód László ehhez kapcsolódó előadását délután egy borkóstolóval teszik teljessé a szimpózium résztvevői.
