Nálad lenni újra jó lenne,
Két karodba bújva, jó lenne.
Arcodhoz simulva, jó lenne,
De kár, hogy nincs már erre mód.

Mindig kettőn áll a boldogság.
Jobban bántottál, mint gondolnád,
Megszépíti már a távolság.
S az utolsó találkozást.

Kék az ég és zöld a fű.
Mily egyszerű az élet.
S én egyszerűen nem tudom,
Hogyan felejtselek.

Nálad lenni újra jó lenne,
Két karodba bújva, jó lenne.
Arcodhoz simulva, jó lenne,
De kár, hogy nincs már erre mód.

Mindig kettőn áll a boldogság.
Újból kezdhetnénk, ha gondolnád,
Nem mondtuk ki még a búcsúszót.
Hát adj még egy találkozást.

Kék az ég és zöld a fű.
Mily egyszerű az élet.
S én egyszerűen nem tudom,
Hogyan felejtselek.

свернуть