Pillantás
Oly erős e szál, ami az Édenkert első sugarát adta,
Lélegzetem fuvallatát ajándékozta a Kegyelem ajka.
Érzem létezésemnek édes örömét, s az áldó nap fényét,
Szeplőtlen pillantásodat perzselő szívem fellegébe vésték.
Ne hagyj el ily sietve, hisz oly kevés volt e pillanat,
Hagyd, hogy a szerelem szavaival ébredjen a virradat.
S a rejtély, ami körbe fonja sorsunk fonalát,
Bornak édes tengere emeli szilánkra tört ékes poharát.
Ments meg a bilincstől, mellyel testem por földjéhez csatol,
Engedd ki szárnyaidat, ahol a mámor angyala nekünk dalol.
