A tylumság úgy kezdődött, hogy a söráztatta Ládikám az ebéd elején perceken át minősíthetetlenül ocsmány stílusban rágalmazott és sértegetett engem; mindössze azért, mert az őáltala az én kedvemért a szokásosnál puhábbra sütött sült krumplit egy picit nehéz volt levakarnia a sütőpapírról. Ezt még úgy-ahogy eltűrtem volna, viszont midőn az irritáló, manipulatív és családbomlasztó baromságláda (virágnyelven: tévé) ebéd közbeni ideiglenes elnémítását szorgalmaztam – mint mindég –, hihetetlen brutalitással förmedtek rám a szörnyek. Fülű garázda módon egy tálalólapáttal is megfenyegetett. Mire bosszúból megszakítottam a káros kütyü tápáramkörét egy szokatlan helyen. Aztán a technikai analfabéta popókoponyák őrjöngve keresték a hosszabbító dugóját, és míg az emeleti szobámba zárkózva fogyasztottam el a második fogást, ők lent agyilag teljesen szétestek és eszelős, gátlástalan hisztériába csaptak át. Ettől már végképp besokalltam, és előkaptam a fejkamerámat... – A további fejleményeket a mellékelt ábra mutatja.
