A vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság egyaránt Isten ajándéka, közös gyökerük a szabad választás lehetősége. Ezek az ajándékok mindenki számára fontosak a világon, és különösen fontosak a Jézus felmúlhatatlan áldozatáról szóló jó hír terjesztésének szempontjából.
Hetednapi adventistákként mindig is küzdöttünk a vallásszabadságért, amely szerves része meggyőződésünknek, történelmünknek és küldetésünknek. Azt is mondhatnánk, hogy a vallásszabadság egyházunk DNS-be van kódolva. Mivel a vallásszabadság védelme mellett a Szentírás is síkra száll, nagyon közel érezzük magunkat azokhoz a hívekhez, akik a több évszázadon át tartó üldözések során kiálltak a vallásszabadság mellett. Az ihletett író így ír:

„A hatalmas küzdelmek és fényes győzelmek, a nagy fájdalom és a különleges öröm, amely végigkíséri az egyének és nemzetek harcát a reform és az üdvösség ösvényén túl fontos ahhoz, hogy feledésbe merüljön. Az ilyen tapasztalatok túl sokba kerültek a hit hőseinek ahhoz, hogy a történelem során gyakran megismétlődhessenek, ezért nem tekinthetünk azokra könnyelműen. Az ő lelkiismereti szabadságért vívott harcaik mindannyiunk számára szemléltetik, hogy a világ egyetlen olyan igazságot sem fogad szívesen, amelynek az önmegvetés és az önfeláldozás is része. Minden léleknek, amely a többséggel ellentétes irányban akar haladni, magas árat kell fizetnie. Mindazok, akik Krisztus nevében védelmezik az igazságot, a küzdelmek és áldozatok emlékeit halmozzák fel. Nem haladhatnak előre a reformban, amelynek útján Krisztus vezet, ha nem kockáztatják szabadságukat, akár az életüket.” (E. G. White cikke, Signes of the Times [Idők jelei], 1883. júl. 26.)

A vallásszabadság alapvető szabadság, alapvető emberi jog, mégis a századok során gyakran áthágták. A valódi vallásszabadság megfelelő teret biztosít az egyén szabad választásának, ugyanakkor komolyan hozzájárul a társadalmak és országok jólétéhez. Ahol ezt tiszteletben tartják, a békesség és igazság uralkodik.
Ezen túlmenően a vallásszabadságnak bibliai alapjai vannak: Fontos része az emberi méltóságunknak és Isten nagy szeretetének a kifejezése.
A vallásszabadság Isten szeretetének a pecsétjét hordozza magán, és fontos szerepet játszik az Isten és Sátán, a jó és a gonosz közötti nagy küzdelemben.
A Jelenések könyvének szívében – a 13. és 14. fejezetekben – a gonosz mint a fenevad imádatát visszautasító emberek elnyomója és üldözőjeként jelenik meg. Ezzel ellentétben Isten népe bizonyságot tesz Jézusba vetett hitéről, senki sem kényszerítenek az imádatra. A keresztények mindig is bizonyságot tettek Jézusról, az Igazságról, azonban senkit sem kényszeríthetnek a bizonyságtételre. Jézus az üldözésre is felkészítette tanítványait, de azt nem engedte meg nekik, hogy bárkit is üldözzenek.
Hívőkként számos kihívással találkozunk a mai világban. A feszültség növekedésével egy időben azonban újabb és újabb lehetőségek is nyílnak hitünkről bizonyságot tenni. Beszéljünk álláspontunkról és meggyőző módon védelmezzük azt, méltósággal, meggyőződéssel és szenvedéllyel. Kérjünk mennyei bölcsességet, hogy a hármas angyali üzenet terjesztésének nemes feladatát kedvességgel, együttérzéssel és igazsággal végezhessük el.

свернуть