Sonnet 55 by William Shakespeare
Not marble, nor the gilded monuments
Of princes, shall outlive this powerful rhyme;
But you shall shine more bright in these contents
Than unswept stone, besmear'd with sluttish time.
When wasteful war shall statues overturn,
And broils root out the work of masonry,
Nor Mars his sword, nor war's quick fire shall burn
The living record of your memory.
'Gainst death, and all oblivious enmity
Shall you pace forth; your praise shall still find room
Even in the eyes of all posterity
That wear this world out to the ending doom.
So, till the judgment that yourself arise,
You live in this, and dwell in lovers' eyes.
• ────────────────────────────────── •
55. szonett (Fordította: Győri Vilmos és Szász Károly)
Márvány s aranyozott fejedelmi emlék
Nem éli túl hatalmas énekem’;
Azokra az időktől szenny gyülemlék,
Mit itt neved mindegyre szebb leszen.
A vészt hozó harcz szobrokat ledönt,
Falat leront a lázadás tövig;
De Mars vasát, s a harczi láng-özönt
A te hired s neved nem félhetik.
Irigy mindent felejtés, zord halál,
Mind, mind hijába szállnak szembe véled:
Hired a legkésőbb korig fenáll,
Mig a világra jő a vég itélet.
Igy élsz – mig új életre kelsz jövőben –
E dalban és szerelmesek szemében.
Source: Festival of Love, 2014
#poetry #poem #actorsreadingpoetry
