Örkény István Színház
Élő írók társasága

Hamvai Kornél
INCIDENS

A tarantói Paganini-koncert 4. percében, a hegedűszóló ötödik ütemének egyvonalas gisz hangjánál a szólista húrja elpattant. Megálltak. A közönség tapssal jutalmazta, hogy az első hegedűs felállt, és átnyújtotta a szólistának a hegedűjét. A szólista mély főhajtással, mosolyogva köszönte meg. Várt még egy kicsit, amíg az első hegedűs átveszi a hegedűt a mellette ülőtől, és azután a többiek pultról pultra a magukét előreadják – majd attól a gisz hangtól folytatta, ahol abbahagyta. A közönség a bennfentesség mámorával figyelt tovább.
A hegedűsök utolsó pultjában Truffaldino Battocchio hangszer nélkül maradt. Nem tudta, levegye-e a szemüvegét, becsukja-e a kottát. Nem tudta, merre nézzen. Nem tudta, hallatszik-e, hogy ő nem játszik. Nem tudta, van-e, aki a nézőtérről őt nézi most: hogy nem játszik, hogy hogy nem játszik. Hirtelen azt sem tudta, a saját hegedűje kihez került végül. Szégyellte magát.
Azért is szégyellte magát, mert érezte, hogy elönti a gyűlölet.

Elmondta: Mácsai Pál
Videó: Whatevermen

свернуть