"Szülés utáni depresszióm lehettem, de a kiváltó oka az a végtelen magány volt, ami éri a nőket, és így engem is a szülés után. Egy nagyon felfokozott életből - amikor az ember dolgozik, esetleg tanul, barátnőzik, éli az életét - hirtelen otthon találod magad a négy fal között egy kisbabával. És ezt senki nem mondta, hogy ez egy magányos üzem. Szerintem rosszabb, mint egy szalagmunka, mert teljesen fel kell adnom önmagad egy másik emberi lény biztonságáért, boldogságáért, igényeiért és nincs mögötted - legalábbis mögöttem nem volt- támasz. Nem volt társaságom, nem voltak információim, hogy a gyermekágyat meg egyáltalán kisgyerekes létet hogyan kell menedzselni. Nagyon magányos voltam, mert a férjem nagyon sokat dolgozott."

свернуть