Mi lenne, ha életünkben nem a halál, a haláltól való félelem és a halál elkerülése lenne a legfontosabb szempont, hanem az élet? Megengedhetjük-e biztonsággal magunknak azt a lazaságot, hogy ne a múlandóságot tartsuk folyamatosan szem előtt? Biztos, hogy a fejünk fölött lebegő halál teszi az életünket olyan értékessé?

De amíg élünk, addig is, miért szeretjük annyira az áldozat szerepet? Amikor emberek sokaságát taszítanak, kényszerítenek áldozati helyzetbe – láthatjuk, hogy ez akár világméreteket is ölthet – könnyebben lenyelik, mert érzik, hogy nincsenek egyedül a problémával. De vajon mikor van az a határ, amikor egy közösség már nem biztos, hogy megnöveli az életben maradás esélyeit, hanem a kollektív lehúzó, szenvedő energia erejével folyamatosan benne tartja az érintetteket a sérelemben, a kilátástalanságban, és ha valaki esetleg ki tud ebből jönni, azt a többiek akarva, vagy akaratlanul visszarántják a félelembe?

Miért fontos a bűn kérdésének tisztázása? Mi minden változna meg az életünkben, ha a bűn fogalma kivezetésre kerülne? Mi alapozza meg ezt az elképzelést? Ennek megértése, illetve meglépése az emberi tudat paradigmaváltása nélkül nem lehetséges. Meg tudjuk-e vajon ezt ugrani?

свернуть