DQ: Ma éjjel arról elmélkedik Don Quijote, hogy milyen legyen a jövő.
Semmi sem a tiéd, csupán a lelked. Ne azt szeresd ami vagy, hanem amivé válsz. Ne hajszold az élvezeteket, mert különben vesztedre még utoléred őket.
Csak előre nézz! Tavalyi fészkekben nincs idei fióka...
Légy igaz a férfiakhoz, nagylelkű az asszonyokhoz, tartsd szem előtt azt a hölgyet akié minden tetted, Dulcineát.
D: Kelj föl onnan! Kelj föl!
DQ: Úrnőm!
D: Miért nevezel ezen a néven?
DQ: Mert a Te neved!
D: Az én nevem Aldonsa!
DQ: Én ismerlek, Hölgyem!
D: Nem hiszem, hogy ismersz.
DQ: Kezdettől fogva ismerlek. Szellemed nemessége él legmélyén szívemnek.
D: Hm. A te szíved nem sokat tud a nőkről!
DQ: Mindent tud, Úrnőm! A nő a férfi lelke. Sugár, amely utat világít. A nő dicsőség.
D: Mit akarsz tőlem?
DQ: Semmit.
D: Hazudsz!
DQ: Megérdemlem a dorgálást.
D: Végre kimondtad!
DQ: Arra kérlek, Úrnőm... Engedd meg, hogy szolgáljalak! Hogy szívemben hordozhassalak. Hogy néked ajánlhassam győzelmemet, és hozzád kiálthassak vereségemben. S ha majd az életemtől megválok, váljak meg tőle Dulcinea nevével az ajkamon.
:-)
