VAS GÁBOR 1927 - 2014. - SOMOGYI ZSOLT 1967 - . . ..
INCZE ZOLTÁN : Könnycseppek az út porában : (CSENDÜL A NÓTA 7. Füzetében)

Nehéz vándorút az élet, mennyi a sok árva lélek.
Szomjazva a boldogságot, járjuk ezt a bús világot!
Utunk végén alkonytájban, árva a szív egymagában.
Körötte a tűnő nyárban, könnycseppek az út porában!

Boldogságra vágytam én is, boldogtalan lettem én is.
Mindhiába hittem benned, szívem néked mégsem kellett!
Lázas álmok vágyak tervek, tenélküled mivé lettek.
Télbe hajló őszi tájban, könnycseppek az út porában!

Egyszer minden útnak vége, elfogy majd a könny is végre.
És ha volt is jóban részem, szétfoszlik a messzeségben!
/:Emlékekkel bús szívemben, eltűnök a végtelenben.
Nem marad más én utánam, könnycseppek az út porában!:/

свернуть