Vöröshajú lányok,
mint a gondolat,
felröppennek éjjel
holdvilág alatt.
Este vizet hoznak,
szalmát, tüzifát,
sürögnek, kacagnak,
mint a jó család,
kisöprik az udvart,
csakugy bizsereg –
ki hinné, hogy éjjel
hol vannak ezek!
Manci, a nagyobbik,
füstön lovagol;
Joli most bújik ki
az eresz alól.
Vöröshajú lánnyal
ne kezdj sohasem…
Fogjátok meg – ott száll –
viszi a szivem!
