Sára Sándor látványos, de rendhagyó kosztümös kalandfilmben állít emléket a Lenkei-századnak.

Egy emlékezetes jelenet:
A huszárok és a lovak is a tűrőképességük határára érkeztek. Egy sziklás emelkedőn Korsós lova megmakacsolja magát, és nem hajlandó továbbmenni. A férfi, akit korábban, a szökése után, kardlappal véresre vertek a társai, elveszti a fejét, és ütni-vágni kezdi a szerencsétlen állatot, míg egy másik huszár közbe nem avatkozik. Korsós leveszi a jószágról a nyerget és a málhát, s gyalog indul tovább. A ló egyedül marad, majd néhány másodpercnyi legelészés után elindul a gazdája után.

Ez az epizód egyfelől kiválóan illusztrálja ember és ló egymásra utaltságát, másrészt Sára sajátos szemlélődő látásmódját, amikor egy-egy jelentéktelen részleten elidőzve – a kalandfilm műfajától merőben idegen módon – lelassítja az elbeszélést. A jelenet tanulsága továbbá, hogy a rendezőnek érdemes az ösztöneire is hallgatnia, az utolsó pár másodperc ugyanis nem szerepelt a forgatókönyvben, azt a ló „improvizálta”, miután Sára megérezte, hogy érdemes még folytatni a felvételt.

Bővebben a filmről:
[ Ссылка ]

свернуть