A csend megállás, figyelem, elmélyedés, érzékenység. Dolgaink felgyülemlett hordalékát csak lassan és csendben tudjuk feldolgozni, elrendezni, helyreigazítani, eltávolítani. Ha így befelé fordulunk, ki-felé is tisztábban látunk. Az állandó beszéd és zajinger áradatában, a kimerítő külső események hangzuhatagában „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Befelé kell tekintenünk, hogy haladjunk, ne csak menjünk, hogy lássunk is, ne csak nézzünk. Hogy ne azok közé tartozzunk, akiknek szemeik vannak, de nem látnak, füleik vannak, de nem hallanak.
