Valahol, a kozmosz legmélyén, távol galaxisunk, a Tejút biztonságos határaitól, egy szörnyeteg fekszik.
Lassan, elkerülhetetlenül húz minket magához.
Az egyetlen erő, amely ilyen hatalmas távolságokon és kozmikus időszakokon keresztül hat, a gravitáció, tehát bármi legyen is az, hatalmas és könyörtelen.
A Nagy Attraktor vagy más néven A Nagy Vonzó egy gravitációs anomália az intergalaktikus térben, és a Laniakea szuperhalmaz látszólagos központi gravitációs pontja.
A Laniakea szuperhalmaz kifejezést 2014. szeptember 3-án publikálta csillagászok csoportja.
A halmazt galaxisok laza csoportjai alkotják és azok egymáshoz viszonyított sebessége határozza meg.
A Föld, az őt tartalmazó Naprendszerrel, a Naprendszert tartalmazó Tejútrendszerrel, és a Tejútrendszert tartalmazó Lokális Galaxiscsoporttal együtt a Laniakea szuperhalmaz része, annak egyik oldalágán helyezkedik el.
A Lokális Galaxiscsoport továbbra is a Virgo-szuperhalmaz része, de a Virgo-szuperhalmaz csupán a Laniakea szuperhalmaz egyik részterülete.
A Laniakea szuperhalmaz átmérője mintegy 520 millió fényév,
Kb. 100 000 galaxis alkotja, tömege pedig 100 kvadrillió (1·1017) naptömeg.
A szuperhalmazok az univerzum eddig ismert legnagyobb struktúrái, melyeket galaxisok csoportjai alkotnak.
A Laniakea struktúrájának felismeréséhez a tudósok rádióteleszkópok által végzett 8000 galaxis sebességmérését használták fel, amiből kivonták a kozmikus tágulás átlagos értékét.
Minden szuperhalmazon belül a galaxisok mozgása „befelé” történik, a Laniakea szuperhalmazon belül ez a Nagy Attraktornak nevezett hely, ami felé a galaxisok mozgása, különféle ívelt pályákon, végső soron irányul.
A megfigyelt anomáliák a Tejútrendszernél több milliószor nagyobb tömegű tömeg lokális koncentrációjára utalnak, ezt azonban kényelmetlenül eltakarja a saját Tejútrendszerünk galaktikus síkja, így a látható fény hullámhosszán a Nagy Attraktor nehezen megfigyelhető közvetlenül.
Ez az anomália megfigyelhető a galaxisok és a hozzájuk kapcsolódó halmazok mozgására gyakorolt hatása révén, amely az univerzum több százmillió fényév átmérőjű részén figyelhető meg.
Ezek a galaxisok megfigyelhetők a Tejút által eltakart részek felett és alatt, mindegyikük a Hubble-áramlásnak megfelelően vöröseltolódik, ami azt jelzi, hogy hozzánk és egymáshoz képest távolodnak, de vöröseltolódásuk változása elég nagy és elég szabályos ahhoz, hogy kiderüljön, hogy kissé az anomália felé húzódnak.
A világegyetem egyenletes tágulásától való eltérésre utaló első jeleket 1973-ban jelentették.
A Nagy Vonzó helyét végül 1986-ban határozták meg, Valahol 150 és 250 millió fényév közötti távolságban található a Tejútrendszertől.
A Laniakea szuperhalmaz a Nagy Vonzó medencéjeként van meghatározva, négy fő galaxis-szuperhalmazt foglal magában, beleértve a Virgo és a Hydra-Centaurus korábbi szuperhalmazait, és 500 millió fényévre terjed ki.
Mivel nem elég sűrű ahhoz, hogy gravitációsan kötött legyen, a világegyetem tágulásával szét kellene szóródnia, ehelyett azonban egy gravitációs fókuszpont rögzíti.
De van egy szó szerint hatalmas probléma.
Galaxisunk tele van csillagokkal, gázzal, porral, és mindez blokkolja a fényt az univerzum távoli részeiből.
Bármi legyen is a Nagy Vonzó, az a Kentaur csillagkép irányába fekszik, ezért a saját Tejútrendszerünk takarása miatt nem tudjuk rendesen megfigyelni.
A NAGY VONZÓ egy olyan ANOMÁLIA az UNIVERZUMBAN, amit SENKI SEM TUD MEGMAGYARÁZNI
Zene / Music:
The Sky is on Fire - Ambient Music
huniverzum
huniverzum galaxis
huniverzum anomália
huniverzum a nagy vonzó
a nagy vonzó anomália
#huniverzum #univerzum
