Utcazene Fesztivál Veszprém 2010 07.17.

Albérletem

Megvan végre a bérlemény,
nem érdekel a vélemény,
hogy hangosan szól a rádió,
nekem most pont így lesz jó.
Havonta szépen kifizetem
a főbérlőnek a költségem,
reggel sokáig zuhanyzom,
a vécét éjjel is lehúzom.

Nem kell többé jelentenem, hogy
jön este néhány vendégem,
akik egy kicsit hangosak,
másnap délig maradnak.
Beteszünk néhány jó zenét,
egyenként mindenki kedvencét,
Beájulunk egy dallamon,
hiába kopog a szomszéd, nem hallom.

(Ez az enyém, ez az enyém, ez az enyém...)
A szürke falak között enyém a világ.
Fejemre teszem én a papírkoronát.
Nem eszem már egy hete csak vizet iszom.
Személyes birodalmamat meghódítom.
Élek majd hagymán, vizen és kenyérhajon.
Hangokat rajzolgatok egy zsírpapíron.
Felfedező utat teszek a plafonon.
Az univerzumomat körbe utazom.

Gyere föl hozzám éjszaka,
megmutatatom milyen laza
tudok lenni hajnalban,
elbújok a hajadban.
Ha beszélgetni még van kedved,
főzök egy kávét nekem s neked,
a ruhádat hagyd az előszobában,
a többit tedd le a galériámban.

(Ez az enyém, ez az enyém, ez az enyém...)
Visszatalálok veled este részegen.
Üres utakon át, beszélő jeleken.
Árnyékba kerülünk a Hold túloldalán.
Fényéveket repülünk át egy katicán.
Boldogan utazunk a féreglyukakon,
alagutakon távoli csillagokon,
éjszakai buszokon és járatokon,
otthon a lépcsőházban és a teraszon.

(Ez az enyém, ez az enyém, ez az enyém...)
A szürke falak között enyém a világ.
Fejemre teszem én a papírkoronát.
Nem eszem már egy hete csak vizet iszom.
Személyes birodalmamat meghódítom.
Élek majd hagymán, vizen és kenyérhajon.
Hangokat rajolgatok egy zsírpapíron.
Felfedező utat teszek a plafonon.
Az univerzumomat körbe utazom.

свернуть