A búcsúkról - Mindenszentek főünnepéhez és a halottak napjához kapcsolódóan. Katolikus Válasz, 2017. október 30.
Mi a búcsú?
A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít.
A búcsú részleges vagy teljes, attól függően, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstől részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg. Minden hívő nyerhet búcsúkat önmaga számára vagy az elhunytak javára.
A bűnök büntetése
Hogy az Egyház e tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság "az örök büntetés". Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit "ideigtartó büntetésnek" nevezünk. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert kívülről sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó valóságként kell fölfogni. Egy lángoló szeretetből fakadó megtérés létrehozhatja a bűnös teljes megtisztulását, úgyhogy semmi büntetés nem marad fönn.
A bűn megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása magával hozza a bűn örök büntetéseinek elengedését. Az ideigtartó büntetések azonban megmaradnak. A keresztény embernek mindenfajta szenvedést és megpróbáltatást türelemmel viselve, és amikor eljön a nap, a halált derűs lélekkel fogadva, törekednie kell arra, hogy a bűn ezen ideigtartó büntetéseit kegyelemnek tekintse; az irgalmasság és szeretet cselekedetei, az imádság és a különböző vezeklési gyakorlatok által igyekeznie kell, hogy teljesen levesse magáról a "régi embert" és magára öltse az "új embert".
A búcsú elnyerése
A búcsút az Egyház által lehet elnyerni, mely a Jézus Krisztustól kapott oldó és kötő hatalom birtokában közbenjár egy keresztény érdekében, és megnyitja neki Krisztus és a szentek érdemeinek kincstárát, hogy az irgalmasság Atyjától elnyerje a bűneiért járó ideigtartó büntetések elengedését. Ily módon az Egyház nem csupán segítségére akar sietni ennek a kereszténynek, hanem a jámborság, a vezeklés és a szeretet cselekedeteire is serkenteni akarja.
Mivel a tisztulás útján lévő elhunyt hívők tagjai a szentek ugyanazon közösségének, segíteni tudunk rajtuk többek között azzal is, hogy búcsúkat nyerünk számukra úgy, hogy a bűneikért járó ideigtartó büntetés elengedést nyerjen
(Forrás: Katolikus Egyház Katekizmusa, 1471-1479.)
A Reformáció válasza:
80. Mi különbség van az Úr vacsorája és a római katolikus mise között?
Az úrvacsora arról tesz nekünk bizonyságot, hogy minden bűnünkre tökéletes bocsánatot
nyerünk Jézus Krisztusnak amaz egyetlen áldozatáért, amelyet a keresztfán Ő maga egyszer
vitt véghez, és hogy mi a Szentlélek által Krisztussal egyesüljünk, aki most a maga valóságos
testével a mennyekben az Atyának jobbján van és azt akarja, hogy ott imádjuk Őt. A mise
ellenben azt tanítja, hogy az élők és a holtak bűnei nem bocsáttatnak meg a Krisztus
szenvedéséért, hacsak érettük a misemondó papok naponként nem áldozzák meg Krisztust; és
hogy Krisztus a kenyérnek és bornak színe alatt testileg jelen van és ezért ezekben kell Őt
imádni Ezért a mise nem más, mint megtagadása Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és
szenvedésének, és kárhozatos bálványimádás. (Zsid. 7: 26, 37; 9: 12; 10: 10-12; Ján. 19: 30;
Máté 26: 28; 1. Kor. 6: 17, 10: 16-17; Kol. 3: 1; Zsid. 1: 3, 8: 1; János 20: 17; Fil. 3: 20; Luk
22: 19, 24: 52; Ján. 4: 21; Csel. 7: 55; 1. Thess. 1: 10; Zsid. 9: 26, 10: 12-14.)
Ещё видео!