Szöveg:

Verze 1

Láttam sok rosszat, elmúltak a szép évek,
Amikor a szavaim még gond nélkül célt értek.
Ez egy igaz rap, nem egy kamu mondóka.
Ahogy a rímekbe itt, ott úgy botlasz a pondrókba.
Minden kérdés már felesleges lett,
Mert a szavak mit sem érnek, hogyha nem követi tett!
A fejem felemelem, mert én vagyok az első,
Aki megmondta, hogy az ország egy pocsolya és fertő...
Az irigység irányít, a pénzzel csak játszunk.
Meg télen a viskókban összebújva fázunk.
Ez jutott a véremnek, de enyém már a hiba,
Élni kell az életet, én nem leszek már vita.
Elsüllyedt a hajó, de még időben elindultam,
Mindent, amit kellett, a papírra leírtam.
Büszke vagyok rátok, de nem kell már a kezed!
Mert ha megszorítod, tudom, hogy csak érdekből teszed!

Refrén

Elmegyek én innen, többet nem nézek vissza...
Nem érdekel már a múltam, mosom kezem, nekem így tiszta.
Nincs már dolgom senkivel, mert mindenki ellenem...
Az égből büntessenek meg, hogyha a kezemet felteszem.

Verze 2

Senki nem állít meg, nem törődök szavakkal.
Mert irigy kutyát neveltem ki magam mellé vagonnal...
Gondban lesztek, mert amíg tudok megyek!
Mert a befejezést várod, de ez még csak a kezdet!
Szarok az egészre, nem ártottam nektek.
Megbocsát az Isten, mert én hülyére veszlek!
Kamura szerettek, nem kell bizonyítani.
Mert ha nagy tüzet akartok, én is tudok szítani...!
Örök harcok, minek hittem benned?
Mikor engem okolsz azért, mert eladtad a lelked.
Csak az érdeket látom már meg,
Mert egy igaz dalt megírni, az már ritkaság lett.
Van még gondom, lesz is, de kevesebb.
Mert a háborúk helyett, bennem él még a szeretet.
Büszke vagyok rátok, mert velem vagytok mindig!
Busta nóta indít, dúdolom a Real Trillt!

Verze 3

Én már döntöttem, úgy nekem a legjobb,
Hogyha azt csinálom, amit nem úgy neveznek hogy hiphop.
Ez itt túlélés, meg arra játszás.
Itt marad minden egyenes, nincs kúszás-mászás...
Semmi közöm ahhoz, hogy belém álltok,
Hiszen mindannyian tudjuk, hogy mire vártok.
Elég savat kaptam, mégis itt vagyok.
Minden rosszat kaptam, mégis harcolok.
Bántva lett a vérem, és soha nem felejtek,
A szavaim szentírások, úgy főzd a terved!
Elmegyek én egyszer, és visszajövök később.
Az életem egy mozi, ami szögezi a nézőt.
Nem hazudtam soha, mert nem kenyér a kamu.
Mert mindenki a realt adja, de a fele élet tabu.
Nem voltam én olyan, aki másból élni tud,
Ezért akármeddig megyek, mindegyik nyomomba fut!

свернуть