Sonnet 78 by William Shakespeare

So oft have I invoked thee for my Muse,
And found such fair assistance in my verse
As every alien pen hath got my use
And under thee their poesy disperse.

Thine eyes, that taught the dumb on high to sing
And heavy ignorance aloft to fly,
Have added feathers to the learned's wing
And given grace a double majesty.

Yet be most proud of that which I compile,
Whose influence is thine, and born of thee:
In others' works thou dost but mend the style,
And arts with thy sweet graces graced be;

But thou art all my art, and dost advance
As high as learning, my rude ignorance.

• ────────────────────────────────── •
78. szonett (Fordította: Győri Vilmos és Szász Károly)

Múzsám gyanánt oly gyakran hivtalak,
S te úgy megihletéd az éneket,
Hogy más irók mind utánoztanak
S szárnyad alatt terjesztik művöket.

Szemed, mely némát zengő dalra oktat
S nehéz tudatlant szállni felragad,
Kiválóbbá teszi a hívatottat
S a bájnak kétszeres fenséget ad.

De legbüszkébb az én dalomra légy te,
Melyet te ihletsz, mely tőled eredt:
Irályt javítsz te csak mások müvébe’
És bájod bájol el müvészetet;

Nekem te vagy minden művészetem,
S tudatlanságom igy bölcscsé leszen.


Source: The Complete Shakespeare Sonnets

☆.。.:*・°☆.。.:*・°☆.。.:*・°☆.。.:*・°☆☆.。.:*・°☆.。.:*・°☆
DISCLAIMER: This is a non-monetized channel. All content, except otherwise noted, is copyrighted to their original owners and no infringement is intended and no rights implied. Content contained within are subject to fair use. #poetry #poem #actorsreadingpoetry

свернуть