Ha a gonosz nem létezik, akkor az emberek nagy földi kondérja miért fortyog egyre jobban a haragtól, a gyűlölködéstől? Miért kap egyre nagyobb és szabadabb teret a sértegetés, a másik magánéletébe való belemászás? Az emberek érezhetően egyre civilizálatlanabbul viselkednek egymással.

A társadalmi rétegek között növekvő szakadék, az elnyomottság, a megalázottság, a sok kudarc és sikertelenség hatására az emberek elméje megzavarodik. A sok önértékelési konfliktus és összeomlás hatására megborul az elme értékítélő képessége. Ez a jelenség már olyan gyakori, hogy észre sem vesszük, hogy ezt fogadjuk el normálisnak.

Minden második ember különböző súlyosságú elmezavarban szenved. Sérült az empátia, szociálisan egyre erősebb az érzéketlenség, jellemző az együttérzés teljes hiánya és a piszkálódó, sértegető, másokat lenéző viselkedés. Ezek az emberek veszélyesek és közveszélyesek a környezetükre. Cselekedeteikre vakfoltosak, azaz nem látnak rá saját magukra, nem fogják fel mit csinálnak, tetteik következményeivel nincsenek tisztában.

Lehetséges-e ezeken az embereken segíteni, lehet-e velük együtt élni, üzleti együttműködésbe kezdeni, vagy az egyetlen megoldás az elhagyásuk, a tőlük való elhatárolódás, a messzire való elkerülésük? Honnan tudhatjuk, hogy nem tartozunk-e mi is közéjük, hiszen lehet, hogy vakfoltosak vagyunk rá?

Barnai Roberto és Jakab István beszélgetése.

свернуть