Joáb a mai részben azzal biztatja Abisajt, hogy mindketten harcoljanak bátran népükért, az Örökkévaló pedig tegye, amit jónak lát. Ez ez egyetlen mondat kiválóan szemlélteti azt, hogy mi az ember része és mi Isten része. Ez nem csak a fegyveres csatákra, hanem a hétköznapi küzdelmekre is igaz. Joáb nem ült ölbe tett kézzel és nem várta, hogy az Úr villámai lesújtsanak az ellenségre, hanem ő is és a fivérei is mindent beleadtak a harcba.

**********
Iratkozz fel itt a YouTube csatornánkra: [ Ссылка ] . Ahhoz, hogy értesítést is kapj az új részekről és videókról, kattints a kis harangra a jobb felső sarokban!
***********

Viszont azt, hogy ebből győzelem lesz-e és Isten megáldja őket, már nem az ő dolguk volt. Egy helyen azt mondja a Példabeszédek, hogy a dolgainkat -- amit csak meg kell tennünk -- teljes erővel és lelkesedéssel végezzük mindenkor. Csakúgy mint itt Izrael két hadvezére tette. Mert ha így végezzük a munkánkat, akkor már valóban csak az Örökkévalón múlik, hogy áldást bocsát-e rá. Ez így van a munkahelykeresésben is: időnként hallom emberektől, hogy hát már eltelt egy hónap munka nélkül és már vagy tíz helyre beadtam az önéletrajzomat és még mindig semmi. Ez nem az, amiről az Ige beszél. Egy ismerősöm hasonló helyzetben szintén egy hónap alatt vagy 50 helyre adta be az önéletrajzát. Behívták 10 helyre és 3 közül ő választhatta ki a számára szimpatikus állást. Csak annyit tett, hogy teljes erejével munkát keresett. És aki keres, talál.

Vagy hallok olyanokat is barátoktól, hogy nem felel meg neki a munkahelye, mert nem keres eleget vagy nem neki való a munkakör stb. Hiszem, hogy Istennél ezekre a dolgokra is van megoldás, de ha nem mi indulunk harcba, csak zúgolódunk az aktuális állapotunk miatt, nem lesz előrelépés. Joábhoz és Abisajhoz hasonlóan fontos, hogy mi is megvívjuk a magunk ütközeteit és ha kell, külföldön keressünk munkát vagy kezdjük el szívvel-lélekkel csinálni a feladatunkat és Istentől várjuk a szabdítást. Hiszem, hogy az Úr válaszol minderre.

свернуть