25. Isten igazsága - 25.IX. A Mennyország igazsága
1.
Ó, mekkora önteltség azt gondolni, hogy a Mennyország igazsága nem képes helyreigazítani az apró tévedéseket!
És mi mást jelentene ez, ha nem azt, hogy nem tévedésekről, de bűnökről van szó, soha helyre nem hozható, nem igazságot, de bosszút érdemlő bűnökről?
Vajon hajlandó vagy-e megszabadulni a bűn minden következményétől?
E kérdésre mindaddig nem felelhetsz, amíg nem látod, mi mindent foglal magában ez a válasz.
Mert ha igennel felelsz, az azt jelenti, hogy a Mennyország békéjéért cserébe lemondasz e világ minden értékéről.
Nem marad egyetlen bűn sem.
És egyetlen kételyt sem tartasz többé majd becsben, hogy megőrizhesd a bűnt.
Az „igen” azt jelenti, hogy az igazság valamennyi illúziónál értékesebb már számodra,
és hogy felismerted, az igazságnak meg kell mutatkoznia előtted, hiszen már ismered.
2.
Ha csak vonakodva adsz, nem lehet részed az ajándékban, mert csak vonakodva fogadod el.
Ám az ajándék megőriztetik számodra mindaddig, amíg elmúlik a vonakodásod, és hajlandó leszel elfogadni.
Isten igazsága hálát, nem pedig félelmet szavatol neked.
Bármit adsz is testvérednek, nem vész el az számodra, és senki más számára sem, de nagyra becsülve megőriztetik a Mennyek Országában, és felajánltatik mindenkinek, aki hajlandó kinyújtani a kezét, hogy elfogadja.
És e kincs nem csökken azáltal, hogy elajándékoztatik.
De minden egyes ajándék csak növeli a készletet.
Mert Isten igazságos.
Ő nem harcol, ha azt látja, hogy az Ő Fia vonakodik elfogadni Tőle a megváltás ajándékát.
Igazsága mégsem teljesedik be addig, amíg mindenki el nem fogadja ezt az ajándékot.
3.
Bizonyos lehetsz abban, hogy a Szentlélek minden problémát úgy old meg, hogy senki ne szenvedjen veszteséget.
Igaz ez, mert Ő senkitől nem követel áldozatot.
Ha egy megoldás bárki számára akár csak a legkisebb veszteséggel is jár, az nem megoldja, de megnöveli, megnehezíti és igazságtalanabbá teszi a problémát.
A Szentlélek soha nem látja megoldásnak az igazságtalanságot.
Ami igazságtalan, azt helyre kell igazítani – pontosan azért, mert igazságtalanságról van szó.
Minden tévedés csupán téves érzékelés, amelyben valaki tévesen láttatik.
Ilyen az Isten Fiával diszharmóniában lévő igazság.
Aki veszít, az kárhozatra ítéltetik.
És büntetésben lesz része igazság helyett.
4.
Az ártatlanság látása lehetetlenné teszi a büntetést, és bizonyossá az igazságot.
A Szentlélek érzékelése nem hagy helyet a támadásnak.
A támadást mindig csak a veszteség igazolhatja, és Ő semmiben nem képes veszteséget látni.
Ám ez a világ másként oldja meg a problémákat.
Itt a megoldás olyan állapotnak tűnik, amelyben mindig el kell dönteni, ki nyer, és ki veszít; el kell dönteni, mennyit vesz el a győztes, és mennyit védelmezhet meg a vesztes.
A probléma azonban továbbra is megoldatlan marad, mert csak az igazság teremthet olyan helyzetet, amelyben nincs vesztes; amelyben senkit nem fosztanak ki, senkivel nem bánnak igazságtalanul, és így senkinek nincs alapja bosszúra.
A bosszú nem lehet a problémák megoldása, mert a bosszú a legjobb esetben is csak újabb problémát szül – legfeljebb annyi a különbség, hogy e problémában nem nyilvánvaló a gyilkosság.
5.
Ha egy problémát a Szentlélek old meg, a probléma megszűnik.
Megoldódik, hiszen találkozik az igazsággal.
Ám amíg ez nem következik be, addig újra és újra megjelenik majd, mivel nem oldódott meg.
E tanítás során létfontosságú az az alapelv, miszerint az igazság azt jelenti, hogy soha senki nem veszít.
Mert a csodák az igazságtól függenek.
Méghozzá nem az e világ szeme által látott igazságtól, hanem attól az igazságtól, amelyet Isten ismer, és amelyben a tudás tükröződik a Szentlélek által megadatott látásban.
6.
Senki nem érdemli azt, hogy veszítsen.
És senkivel nem történhet igazságtalanság.
Mindenkit megillet a gyógyulás, mert senki nem érdemli meg, hogy támadás érje.
A csodák között csak akkor létezhetnének nagyságrendbeli különbségek, ha egyesek több, mások pedig kevesebb szenvedést érdemelnének.
S ugyan miféle igazság lenne az a teljességgel ártatlanok számára?
A csoda mindig maga az igazság.
A csoda nem valamiféle különleges ajándék, amely csak egyeseknek adatik meg, és megtagadtatik a kevésbé méltóktól, a gyógyulásra érdemtelenektől.
Ugyan ki lehetne kirekesztve a megváltásból, amikor a cél az, hogy véget érjen a különlegesség.
Hová lenne a megváltás igazsága, ha egyes bűnök megbocsáthatatlanok lennének, és bosszút érdemelnének a gyógyulás és a béke helyreállítása helyett?



Hang: Hahn Csaba
Szerkesztő: Anonim Márton

CSODÁK TANÍTÁSA TÖRZSSZÖVEG LEJÁTSZÁSI LISTA:
[ Ссылка ]

свернуть