Úgy éreztem, ennek itt a helye.
[ Ссылка ]
[ Ссылка ]
[ Ссылка ]
Night Child Records
2004
Meggyújtok egy füstölőt, a bort kitöltöm, csengő megszólal, parfüm, és jövök rögtön, helló, szia, kabátod tedd csak oda, gyertya is ég már, valami halk muzsika szól a hangfalakból, éppen csak érzem, nem hallom, de látom, nem vagyok képben, egy whiskyt lehúztam, hogy nehogy zavarba jöjjek, ha valami olyasmit mondana, amire vágyom régen, de lépni nem merek, sokszor négyszöget hiszek, hiába kerek, amit látok, valami átok, megfoghatatlan, a logikát ne keresd soha a gondolatban, ha lenne megfejtés, már kitalálták volna, szerelem nélkül élni, mint buborék nélkül a szóda, puncit láttam ezret élőben és filmen, sok minden van kint, de a legfontosabb itt bent, ami ha mindenki más, ő akkor sem hagy cserben, az ördög mindig veszít, hisz nincs a tervben, hogy a világ vége előtt a szívem kiöntöm, szabad leszek végre, hiszen minden börtön magába zárja a smasszert, úgy mint a bűnöst, valami tudatalatti zaj halkan lökdös a szakadék széle felé, a mélybe szédülök, a villamosszékbe a végén önként ülök, felébredek valami neszre, mellettem fekszel, rád nézek, nyugodtan alszol, nagyon tetszel, ez az élet rendje, legalábbis gondolom, messze még a végeredmény, mint gyalog az Oktogon, ábrándozni gyarlóság, de tudod, mézédes, olyan mint a társkereső, ami fényképes, hiszen a máz alatt ki tudja, mi a töltelék, ha rajtam múlna, én tiszta vizet öntenék a pohárba, az utolsó csepp mindent összedönt, ahogy a sok apró falu, ha a folyó kiönt, de mégis megnyugszom, pedig nem értem, hisz a végtelenről én mindig végesen meséltem, mi lenne hát a tanulság, a fekete lyuk titka, a ráció mindig változik, a maradandó ritka, hajszálon függő elméletek, változó szabályok, álmaim földjein is jönnek néha aszályok.
