Kinn a pusztán szántok-vetek - Cselényi József énekel
Bodrogi Zsigmond nótája
Künn a pusztán szántok-vetek, kezem, lábam fáradt,
Téged pedig az uraság viganóban járat.
Becsületed feláldoztad, de én téged nem átkozlak,
Mért is átkoználak,
Hiszen a pénz patikára kellett az anyádnak.
Bimbó voltál, hogy letépett a te uraságod.
Ha megún, majd eldob, mint egy hervadó virágot.
/:Úgy hívnak, hogy penészvirág, ujjal mutat rád a világ,
Sírsz ahol nem látnak,
Ha mindenki követ dob rád, én karomba zárlak.:/
