Ébredés után felkeressük Gárdonyi Géza mellszobrát Gárdonyban, hogy köszöntsük 150. születésnapja alkalmából. Az Egri Csillagok írója büszkén néz előre, mi pedig örömmel olvassuk újra meg újra regényeit.
Az idő nem változott, még mindig kánikula tombol, így a környék adottságait figyelembe véve (van egy nagy tó középen) a számos szabadstrand egyike mellett döntünk. A kerékpáros utak gyakorlatilag a parton mennek végig, egy csobbanás (néhány óra) erejéig túl csábítóan hívogatnak. Vízparton feltalálja magát az ember: sportol, fürdik, fekszik, alszik, eszik, kortyintgat. A nyár és a víz párosítása nagyszerű dolog.
Nem maradhatunk azonban örökké a parton, így a Bence-hegy felé indulunk tovább, hogy felmásszunk a kilátóba és onnan nézzünk szerteszét. Kitti pillangókat kameráz, míg én kiélvezem a GPS leállásának és az adatok elveszítésének minden pillanatát. A kilátóba igenis másszunk fel, ha erre járunk, megéri. Alattunk a Velencei-tó teljes hosszában, körülöttünk a természet. Két nap alatt megszerettük a vidéket, heteket el tudnánk itt lenni, azonban haladunk tovább, hiszen Magyarországot tekerjük körbe, nem csak egy apró pontját. Irány Székesfehérvár!
