Csákvári Katalin: Tegnap c. verse Csórics Balázs előadásában

Csákvári Katalin:
Tegnap

Csendben poroszkáló,
szürke hétköznapok,
foszladozó álmok,
távoli kacajok.

A tegnap kísér lágyan,
átkarol kedvesen.
Vajon lesz még holnap?
Már nem is kérdezem.

Érzem a lüktetést,
a vért az ereimben,
égbe törő kín, mi hevít,
tombol egyre bennem.

Óh, hogy emészt, éget,
tüzes pokol lelkem,
szembogarad mély sötétje,
betemetett engem.

Gonosz tegnap,
mondd, mit tettél?
Itt időztél ma is nálam.

Holnap, gyere,
űzd el, kérlek
csillapítsd már,
enyhítsd végre,
elemésztő,
kínzó vágyam.

свернуть