A mentális egészség világnapja minden év október 10-e. Mindannyian pszichológiai, biológiai és társas szükségletekkel rendelkezünk. Mindegyik kielégítésére szükség van nap mint nap, hogy testileg és lelkileg is kiegyensúlyozattak legyünk és jól tudjunk funkcionálni az iskolánkban vagy a munkahelyünkön, vagy csak mindennapjaink során. Videónkkal arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a lelki egészségünk éppolyan fontos, mint a testi.

[ Ссылка ]
[ Ссылка ]

A ROSSZ ÉLET

Az őszi utcán fúj a szél.
A fa az éjszakába fél.
Csak fúj a szél, fúj, egyre fúj.
Azt mondja, nincsen semmi új.
Nincs semmi új, csak unalom.
Hányódás régi útakon.
Nincs semmi új, nincs semmi jó.
És nem igaz, hogy lenni jó.
Nem jó az élet méze sem.
Nem jó aludni csöndesen.
Nem jó ásítva kelni fel
s fülledt undorral telni el.
Nem jó feküdni gondtalan
és átkozott, ki gondba van.
Nem jó kacagni tétován
a virágfüstölős szobán.
Nem jó rohanni sebtiben,
nem jó: a nem, nem: az igen.
Nem jó a csönd, nem jó a szó,
a sírba tán még ott se jó.
Jaj, úgy szeretnék egymagam
a földre esni hangtalan.
Csak esni, bukni, hullani,
minthogyha fájna valami.
Elhagyni sárga bútorom,
csatangolni, mint egykoron.
Lakástalan és egyedül
bolyongani, kivert ebül.
Ott, ahol senkise tanyáz,
bámulni, hogy lobog a gáz.
Halálba ringani vakon
a duzzadt, őszi árakon.
Elveszni lassan, hallgatag
a sírva-síró ég alatt.
A vállamon egy rongy köpeny,
így állani közönyösen.
Sűrű esőben állani,
mint a kopár fa ágai.
Csak fázni egész éjszaka
és ázni, mint egy árva fa.

Kosztolányi Dezső 1913


JÓ ÉLET

Én csüggedt lelkem, én csüggedt szívem,
daloljatok és mondjátok: igen.
Hurrázzatok e nyári hajnalon,
ne hagyjatok ködökbe hajlanom.
Korán keltem. Fölhúzom a rolót.
A nyári nappal együtt lángolok.
Most kikiáltom, élni, élni szép.
Boldog, aki él s boldog, aki lép.
Boldog a táncos és a sánta is,
az élet jó még őiránta is.
Mert minden jó. Éhezni s enni jó,
áldott az éhség s áldott a cipó.
Szomjazni is jó s ha a fény zizeg,
meginni egy pohár jeges vizet.
Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,
elszívni a dívánon egy szivart.
Ó, július, aranyos a ködöd,
torzult ajakkal tüzet gügyögök.
A vörös nyár zúgása bátorít,
én, élet atlétája, állok itt.
Szaladni tudnék, nem tudom hová,
szeretnék élni, végtelen soká.
Száz évig, míg a testem megtörik,
szeretnék élni, élni örökig.
Az arcom mostan csupa-csupa fény,
az Isten karjaiba szálltam én,
mint egykor anyám köténye alá
és úgy tekintek félve-bízva rá.
Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,
más vágyam nincs, tartson soká a föld.
Jó emberek, ezt kéri társatok,
csak talpalatnyi földet adjatok.
A végtelenben egy kicsi helyet,
hol meghúzódhatom és élhetek.

Kosztolányi Dezső 1913

свернуть