1805-ben a francia vegyész, Louis Jacques Thénard asszisztense, Jean Chancel kísérletezett ki egy költségesen előállítható és meglehetősen veszélyesnek bizonyult gyufaféleséget, a mártógyufát, amely kereskedelmi forgalomba soha nem került. A gyufa gyúlékony fejét kálium-klorát, kén, cukor és gumi elegyével vonta be, amely egy kisebb kénsavas azbesztet tartalmazó edénybe merítve gyulladt meg. A későbbi évtizedekben a francia François Derosne és az angol G. Cooper igyekezett tökéletesíteni a mártógyufát, de használata továbbra is veszélyes maradt.
A tömény kénsav a porcukorból (vagy keményítőből) vizet von el, a klorátból pedig erélyes oxidáló klór-dioxidot (ClO2) tesz szabaddá, heves reakciók mennek végbe:
2 KClO4 + H2SO4 → 2 HClO3 + K2SO4
3 HClO4 → 2 ClO2 + HClO4 + H2O
A képződő klór-dioxid pedig eloxidálja a keverék szerves komponensét (porcukor, keményítő).
A videón nem tömény kénsav katalizálja a reakciót, hanem egy magnézium szalag meggyújtásával termikusan bomlást szenved a kálum-klorát, ez esetben a klór-dioxid mellett nagy arányban keletkezik elemi oxigén is:
2 KClO3 → 2 KCl + 3 O2
Szükséges anyagok és eszközök:
- koncentrált kénsav (cc . H2SO4) vagy hő (magnéziumszalag)
- kálium-klorát (KClO3)
- keményítő
- porcelánmozsár
- agyagos drótháló
- üvegbot
Biztonsági információk:
Nagyobb mennyiségű anyaggal tilos dolgozni!
Tilos dörzsölni mozsárban a keveréket, de a kálium-klorátot is tilos így porítani! Legkisebb szerves szennyeződés hatására robbanhat. Használjunk üvegbotot az összekeverésükhöz!
----------------------------------------------------------------------------------
insta: [ Ссылка ]
fb: [ Ссылка ]
YouTube: [ Ссылка ]
