Őseink meglehetősen erős fából faragták azt a nagy asztalt nekünk, amelyet csak körül kéne ülnünk. Nagynak is faragták, szélesnek is. Mindenkinek jut hely körülötte.

Mert összeköt minket nemcsak a nyelv, a kultúra, a vérség, a közös történelem, egy ünnep, de összeköt minket a felfele tekintő hit, amely összekötő kapocs ég és föld között, amelynek megélése közösségünk előtt mérhetetlen távlatokat és lehetőségeket nyit meg.

Van mit tanulnunk a szabadságért harcoló emberektől! Mert bár mi sok szempontból jobb korba születtünk, mint ők, mégis sokszor kevesebb bennünk a lelkesedés, az elszántság és a tettvágy, és hajlamosak vagyunk az önsajnálatra.

Ne csak beszéljünk, hanem tegyünk a honért, emeljük a fel a cselekvés zászlaját! A magunk eszközeivel, a ma lehetőségeit megragadva, együtt, összefogva, közösen építkezve, és – ahogy a forradalmárok anno – együtt lélegezve, együtt gondolkozva, hiszen azáltal bebizonyítjuk, hogy tovább él bennünk a forradalom eszméje, amelyet igazságérzetünk és szabadságvágyunk tüze táplál.

Nekünk ma nem kell forradalmat csinálni, nem kell puskát ragadni, de én azt vallom, hogy az igazi szabadságharcosok példáját igenis követnünk kell!

Nagyon szeretném, ha a mai magyarok többsége végre búcsút intene az önsajnálat és az örökös panaszkodás rémisztő szokásának. Hogy végre átérezné, hogy a tégy magadért, az Isten is megsegít ’48-asok által is képviselt elvénél jobb útmutató nincs az ember, a család és a haza megmaradásához. Az a jó hazafi, aki a legjobb minőségben végzi el a Teremtőtől rámért feladatát. Ezt tartom én ’48 legfontosabb örökségének.

Méltóságteljes megemlékezést kívánok mindenkinek!
Tisztelet a hősöknek! Emlékük legyen áldott!

свернуть