Mélyzöld-moha hűs színében
halkan matat a csend
gallyak magánya messze nyúlik
leveleik fáradtak idelent

Ősznek mélyen ráncos arcán
hűs esőcseppek peregnek
vágj neki a kikeletnek!
elmúlásban új remények hevernek

Ma lassabban virrad
ágyamba bújik sok-sok csillag
arany-sugárban fürdik az ébredés
látom utadat merre mész
merre mész?

свернуть