Szereplők:
Ranyevszkaja - Bandor Éva (Jászai Mari-díjas)
Ánya, a leánya - Tar Renáta
Várja, a fogadott leánya - Holocsy Krisztina
Gajev, Ranyevszkaja bátyja - Mokos Attila
Lopahin, kereskedő - Tóth Tibor
Trofimov, diák - Szabó Viktor m.v.
Szimeonov-Piscsik - Fabó Tibor (Jászai Mari-díjas)
Sarlotta Ivanovna, nevelőnő - Holocsy Katalin
Jepihodov - Olasz István
Dunyása, szobalány - Molnár Xénia
Firsz, inas - Németh István
Jása, fiatal inas - Majorfalvi Bálint
Csavargó - Nagy László
Rendező: Martin Huba m.v.
Bemutató: 2011. április 15.
Zenekar: Emmer Péter m.v., Lelkes Tibor m.v., Sipos Dávid m.v.
Súgó: Balaskó Edit
Ügyelő:Nagy László
Kellékes: Majchrák Krisztina és Nagy László
Hangtechnika: Zakor Sándor és Görözdi Szilárd
Fénytechnika: Rózsás Szilvia és Kollár József
Fodrász-sminkes: Tóth Simona
Díszlettervező: Jozef Ciller m.v.
Jelmeztervező: Milan Čorba m.v.
Zene: Peter Mankovecký m. v.
Mozgás: Juraj Letenay m.v.
Dramaturg: Varga Emese
A rendező asszisztense: Mesinger Nóra
Egy létező világ fájdalmas szétesése humoros felhangokkal és szituációkkal. Egy mondatba sűrítve erről szól Csehov Cseresznyéskert című komédiája. A darab Csehov egyik legtöbbet játszott színpadi műve. Ennek oka talán az, hogy az igazi remekmű a maga konkrétságán túl - Németh László szavaival élve - „mítoszi csóvával" is bír. A Cseresznyéskert „mítoszi csóvája" egy létező világ eltűnése. Ezért vették, veszik elő a színházak mindannyiszor, amikor úgy érzik, lezárult egy korszak... ami volt, végérvényesen eltűnik. A Komáromi Jókai Színház is erről, az életünkben végbemenő változásról, váltásról kíván vallani, arról, hogy milyen betegesen próbálunk túlélni, ahelyett, hogy szembe néznénk a változással. Ideákat kergetünk, és emlékekből épített fellegvárakba menekülünk... A virágzó cseresznyefák látványa álmodozásunk és képzeletünk szimbóluma, gyümölcse viszont az enyészeté. A cseresznyéskert sorsa életünk szimbóluma.
