Nóta Melody

Úgy megyünk el egymás mellett, mint két ismeretlen,
Mintha meg sem látnánk egymást, szemünk meg sem rebben.
A te szived úgy dobog, hogy szinte idehallik,
Mégis kemény, mint a gyémánt, törik, de nem hajlik.

Megyünk szótlan, egyik balra, a másik meg jobbra,
Büszkeségből szenvedünk, de egyikünk se mondja
letagadjuk, hogy szivünkben mind a ketten vérzünk,
De az utca két sarkából mégis visszanézünk.

Szövegíró : Ányos Laci

свернуть