Úgy nézek rád, mintha nem is
idelent a földön járnál.
Egyebem sincs ennél a nagy
olthatatlan szomjas vágynál.

Ha csak látlak, nekem ünnep,
mégis mindig elkerüllek, bolond lett a hírem.
Én vagyok az oka magam
vagy csak az a régimódi bátortalan szívem.

Édesanyám, kedves anyám,
nem volt neked semmi bűnöd.
Csak nem erre a világra
kellett volna engem szülnöd.

Engem itt nem értenek meg,
aztán másként is szeretnek, nem a sírig híven. Kikacagják minduntalan
az én árva, boldogtalan régimódi szívem

свернуть