Köszönet a stábnak:

Rendező: Galler András
Operatőr: Virág Péter
Gyártásvezető: Vellai Krisztina
Vágó: Fekete Balázs
Colorist: Kiss Áron

Szereplők:

Krámer György
Dietz Gusztáv
Kovács Petra

Hatalmas köszönet:

- a Növényi Sportakadémiának,
Növényi Norbertnek,
Etelaky Lajosnak,
Széki Tibikének.

- a Tótvázsonyi Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek
Gyurcsán Lászlónak,
Weinhardt Tamásnak,
Weinhardt Lászlónak,
Báder Ádámnak,

- a Veszprémi Rendőrkapitányságnak
Muraközy Erzsébet Rendőrőrnagynak,
Gáál Csabának Rendőrőrnagynak,

- Goreczky Szabolcsnak az Auróra zenekarból.

- Barcza "Brash" Sándornak a kiegészítő snittekért.

Szöveg:
Menj, menj bizony, menj tovább,
Bármit is súgnak az ostobák,
Lehet a körülmények sokszor mostohák,
De te csak menj, ne állj meg, menj tovább...

Akadnak napok, hogy úgy érzed nem lehetsz boldog,
De csak azért nem lóghatsz egy kötélen, mert a dolgok
A nyakadba szakadnak, és mivel szabadnak
Születtél a boldogságodnak gátat nem szabhatnak.
Az ellenségek, a barátok, rokonok,
Mindegy, aki konok attól jönnek a pofonok
Te meg csak lesel, csak nézel, lepkézel,
Ahelyett, hogy minden ilyet puszta kézzel intézz el.
De nincs ezzel gond, bizony ez így van rendjén,
A helyes utat járod, mégha mások néha gyengének
Találnak is, de ha magában hisz,
Az ember győzni fog, akár a sziklák felett a víz.
Csak küzdj és bízz, ha a sors csatába visz,
Még akkor is, ha azt érzed, hogy mindig csak szívsz.
Soha ne gondold, hogy haszontalan köröket írsz,
Mert az is jobb, mint ha csak sírsz, úgyhogy menj, amíg bírsz..

Menj, menj bizony, menj tovább,
Bármit is súgnak az ostobák,
Lehet a körülmények sokszor mostohák,
De te csak menj, ne állj meg, menj tovább...

Az élet egy szeszélyes lektűr, hiába viselnéd korrektül,
Hiszen a szerzőnk épp hogy csak megtűr.
Jöhet rossz fejezet, de amíg le nem fejezett
A sors mindent átíró tolla, addig Te befejezed...
Csak hinned kell és bíznod csendben, halkan,
Hogy Happy End-del zárul, ugyanis örülsz majd, ha vége van.
S ha végre szambázhatnál, hogy túlélted,
Mindig van, aki feketeségbe húzva visszanyúl érted.
Ne hidd, hogy nem lehetsz egy merő akaraterő,
Pont azt bizonygatná Ő, hogy belőled ritkán jön elő.
Hát készülj fel a kombatra, ha kell fogcsikorgatva,
És mutasd meg, hogy a vészharangokat hiába kongatja.

Menj, menj bizony, menj tovább,
Bármit is súgnak az ostobák,
Lehet a körülmények sokszor mostohák,
De te csak menj, ne állj meg, menj tovább...

Adott egy feladat, és Te feladod, mert hát elakadtál...
Mint ha már nem is akarnál élni, ember meghibbantál?
El marad a megváltás, csak azok lesznek boldogok,
Kiknek a keserűségét saját vállon hordozod...
Feloldozott nem lehetsz ettől, csupán foltozott a sebtől,
Ami visszamarad majd ebből a sok-sok kínkeserves meccsből.
S ha feladod, mielőtt eldől, befogod nyalni egyből,
Amibe csúnyán beletörődsz és megtör...
No de nem dőlhetsz el, kelj csak fel, menned kell,
Ez egyedül csak a te filmed, ahol ez másogy szerepel,
De amíg ezen az úton jársz, hidd el soha se lesz, mi megront,
S ha a múlt még nem igazán csitult, magadnak csak ezt mondd:
"Ami történt velem, az már csak történelem,
Ezért ha önkéntelen csupán a körtét nyelem.
Egy olyan fegyver leszek, ami tölténytelen,
Úgyhogy a fényre vágyom, de a sok sötétre nem..."

Menj, menj bizony, menj tovább,
Bármit is súgnak az ostobák,
Lehet a körülmények sokszor mostohák,
De te csak menj, ne állj meg, menj tovább...

свернуть