Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem,
Petőfi így szavalá,
de ő is elterült, egész alákerült
házasság járma alá.
Én is legénykedtem, míg arra ébredtem,
hogy minden jogomnak fuccs,
ha elkívánkozom, épp úgy siránkozom,
mint a többi nagy papucs.

Asszonykám, adj egy kis kimenőt,
hogy zülljek ma úgy mint azelőtt,
az egyik kocsmából a másik kocsmába,
törzskávéházamból, zenés kávéházba...
Asszonykám, adj egy kis kimenőt,
hogy zülljek ma úgy mint azelőtt.
Megjövök éjfélre, háromra, vagy négyre,
vagy holnap délre, mint azelőtt.

Nem üres szavakkal, de sok más javakkal,
puhíthatom meg a nőt.
Meglepem kalappal, egy modell darabbal,
vagy kap egy szép karkötőt.
Elviszem Gerbeaudba, színházba, autóba,
mindenképp kényeztetem
és gyűjtöm a merszet és várom a percet
mikor megkérdezhetem:

És így kaptam mára, egy klubvacsorára
kapukulcsos kimenőt.
Oly gyorsan lesz három, addig sorra várom
a sok elhagyott kis nőt.
Ma pezsgőben úszunk és a falra kúszunk
s ha kérdik mi van velem?
Hát intek egy lánynak s a hű cigánynak
és azokkal énekelem:

свернуть